Ha jazz, akkor Szakcsi?
Igen, ő a magyar jazz emblematikus alakja, élő legenda, akinek zenéjén közel 60 éve nevelkednek nemzedékek. A Kossuth-díjas zongoraművész a jazz anyaműfaja mellett számos egyéb stílusban is megmutatja zenei érzékenységét, virtuozitását, amiről számos hangfelvétel, CD, DVD ad bizonyítékot sokunk örömére.
Miért pont a zongora?
A Szakcsi-család tradíciója szerint hegedűn kellene játszania, de azt nehéz hordozgatni és tartani is gyakorlás és zenélés közben – gondolta a kis művészpalánta -, a zongora viszont kényelmes hangszer. A szegény családból származó Szakcsi szülei összerakosgatták a zongorára valót. Mindannyian jól jártunk ezzel, mert rövid időn belül kiderült, hogy tehetséges a gyermek, s már 12 évesen a konzervatóriumban tanulhatott. Azonban hamar hagyta magát a jazz felé terelni, mely egy szabadabb, lazább életet jelentett. Saját bevallása szerint ebbe talán túl mélyre is merítkezett.
Csak itthon szeretjük Szakcsi zenéjét?
Nem, zenekarai világhírűek és legendásak, lemezeit a világ nagyobb felén hallgatják. Ő a gypsy jazz nemzetközileg elismert és kiemelkedő művésze.
Mit jelent az improvizáció?
Tulajdonképpen rögtönzött zeneszerzést a zene bizonyos szabályainak betartásával. Ez az, amit Szakcsi a legjobban kedvel, játékában az amerikai bebop világa ötvöződik a roma zene sajátosságaival, azaz a gyors tempójú, virtuóz hangszeres improvizáció ötvöződik, a könnyűzene a klasszikus zenével, amit áthat a szenvedély, a gyermeki játékosság, de mindezt tudatos hozzáállással, amit úgy hívunk, hogy: Szakcsi.
A jazz kortalan!
Élvezőjének és alkotójának is. Szakcsi elhagyva a 70-t is aktívan és energikusan dolgozik, ahogy azt tette egész életében. Folyamatosan komponál és koncertezik.
Védjegy a baseball sapka?
Nem annak indult, mesélte egy interjúban: „…sok bajom volt a hajammal, vagy nőtt csimbókosra, vagy nem igazán. Amerikában megtetszett a sapka, ott sokan hordják, így vettem én is, aztán megkedveltem, nincs több gondom a hajammal. Volt, hogy a kezemben tartva vártam a fellépésemre, s a szervező idegesen aggódott, hogy kések. Feltettem a sapkát, s akkor már megismert, aztán meg alig tudta abbahagyni az elnézéskérést.”
Mottó!
Bár a biztonság ígérete csábító, de tévútra vihet hosszútávon. Két dolog kell csupán ahhoz az élethez, amiben az ember azt csinálhatja, ami az álma: bátorság és nyitottság!