„Az önismeret nem jelent garanciát a boldogságra, csak lehetővé teszi azt, de bátorságot ad, hogy harcolj érte.”
Az 1908. január 9-én született Simone de Beauvoir élete és életműve hatalmas befolyással van a női létre napjainkban is. Ellentmondásos személyiségének és munkásságának megítélése végletes, vannak, akik túl szélsőségesnek tartják, mások hipokritának. Az azonban vitathatatlan, hogy szépirodalmi művei értékesek, egyszemélyben volt író, filozófus, tanár és a feminizmus megteremtője.
Gazdag családban nőtt fel, szigorú katolikus nevelést kapott és apáca szeretett volna lenni, de a kolostori iskolában szerzett tapasztalatai elvették a kedvét, sőt, a vallástól is elfordították, ateista lett. Gazdagságuk utolsó éveiben született, családja tönkrement, apja épp csak ki tudta fizetni a tandíját, ezt kihasználva Simone – apja ellenkezése dacára – filozófia szakra jelentkezett az egyetemen. Az első tíz formális oktatásban részesülő nő között volt, itt ismerkedett meg Jean-Paul Sartre-rel. Mögötte lett a második legjobb az évfolyamukban. (Egyes vélemények szerint csak azért nem lett az első, mert nő volt.)
Ekkor kezdődött Sartre és Beuvoir élethosszig tartó, a korban szokatlan és botrányos kapcsolata. Az egyetem után Simone egy vidéki iskolában kezdett el tanítani, míg Sartre filozófiai munkásságával ismertté kezdett válni. Megkérte a nő kezét, aki kereken visszautasította és azt javasolta, hogy éljenek inkább külön, szabad szerelemben. Ez azt jelentette, hogy mindketten létesítenek szexuális kapcsolatot másokkal, egymás tudtával. Beauvoire nyíltan biszexuális volt, így gyakran éltek átmenetileg szerelmi négy- és ötszögekben is. A nő időnként elcsábította egy-két tanítványát is és rájuk unva átadta őket Sartre-nek. Ekkor még nem figyelt rájuk senki, úgy éltek, ahogy kedvük szottyant.
A második világháború hozott nagy változást az életükbe. Először közösen elkészítettek egy tanulmányt, majd Simone megírta A második nem című könyvét, amelyben a feminizmus alapjait vetette papírra. Több száz oldalon keresztül, a mitológiai időktől kezdve támasztja alá, hogy miért ostobaság a nőket alacsonyabb rendűnek tartani, jogaikban és szabadságukban korlátozni, kizárólag életadóként és háziasszonyként tekinteni rájuk.
A könyv hangvétele olyan szokatlan és meglepő volt, hogy egyes körök mélységesen felháborodtak és az egyház is elítélte a művet. A 60-as években éledező feminista mozgalmak azonban rögtön magukévá tették a könyv tartalmát, Simone-t felkérték, hogy ne csak írásban, hanem szóban is, előadásokon képviselje a nők egyenjogúságának ügyét. Ő büszkén vállalta a küldetést, miközben Sartre-ra „világhódító útra” is indult. Meggyőződéses pacifistaként megjárták a Szovjetuniót, Kínát, Kubát, találkoztak Fidel Castro-val és Che Guevarával.
Mindeközben új szerelemre is talált Nelson Algren amerikai író személyében, akivel „hagyományosnak” mondható szerelmük a nagy fizikai távolság ellenére öt évig tartott. Ebből a kapcsolatból született Amerikai szerelem című könyve. Persze Sartre-t sem hagyta el, sőt időközben örökbe fogadtak egy lányt, aki iránt erős vonzalomra lobbant később.
Sartre a 70-es években betegeskedni kezdett, Beauvire ápolta a férfi 1980-ban bekövetkezett haláláig. Ezután összeomlott, depressziós lett és az alkoholhoz menekült. Majdnem napra pontosan hat évvel később követte örök szerelmét a sírba.
Farkas Bernadett
