A budapesti születésű grafikusművész Szegeden végezte szakirányú tanulmányait, majd a békéscsabai Kner Nyomba tervező grafikusaként kezdte meg munkáját, ami 13 évig tartó csoda volt a számára, hisz Európa egyik legmodernebb nyomdájában dolgozhatott remek vezetés alatt.
1986-tól felvették a Művészeti Alapba, ami 28 éves korát tekintve kuriózumnak számított. Kass János, Munkácsy- és Kossuth-díjas grafikusművész mentorálása alatt dolgozhatott.
A kilencvenes évek elején a privatizációval a tervezőgrafikusok lehetőségei változtak, így nagy döntést kellett meghoznia, miszerint 10 db képpel az autójában elindult Svájcba, hogy ott kiállítást szervezzen. Két hónap múlva meg is lett a bemutatkozás, ami nagyon jól sikerült. Ezután fel is adta az alkalmazott grafikát, és szabadúszó művészként a saját képeire és a kiállításaira kezdett koncentrálni. Saját maga lett a managger is – persze sok segítséggel a szervezésben, és felesége otthon, Békésben a kicsi gyerekekkel a biztos családi hátteret biztosította számára.
Nem volt egyszerű az az élethelyzet, de nem bánta meg, hisz lassan jöttek az elismerések, a sikerek:
1996-ban Göncz Árpád elnök úr Püski-festményt ajándékozott Beatrix holland királynőnek, mikor Magyarországon járt őfelsége, illetve 2000-ben a NATO főtitkára, Sir George Robertson is Püski-alkotást kapott dr. Somogyi Ferenctől (a Magyar Atlanti Tanács elnöke), mikor hazánkba látogatott. 1997-ben pedig Püski Sándor képviselte Neubibergben Magyarországot a Kelet-Közép-Európa tíz legjobb festője kiállításon. Képei ott voltak a világ legnagyobb városainak kiállítótermeiben.
2013 novemberében újabb fordulat változtatta meg családja életét: fia ártatlanként egy autóbalesetben elvesztette látását. Ezután nehezen ment tovább a munka, az abbahagyás is szóba került. Fia kérésére azonban befejezte az akkori festménysorozatot, amiből az album is megszületett.
2017 szeptemberében a Pápához utazhatott fiával a művész azzal a céllal, hogy átadja egyik festményét. A kép címe: Soli Deo gloria (Egyedül Istené a dicsőség vagyis Isten mindenekelőtt). Az alkotást nem látó fia inspirálta egyik éjszakai beszélgetésük során: „apa, fess egy képet a vallásokról, ami egy meghökkentő vízió, egy látomás legyen”. A Pápa befogadta a képet, így Püski Sándor alkotása halhatatlan művészek társaságába került a vatikáni képtár falán.
E nagy pillanat óta sorra születnek az újabb témájú, gondolatú alkotások, amelyek szeretettel, boldogsággal, reménnyel töltik meg az emberek szívét, s elfelejtetik a rettegést és a félelmet.
