A matematika és a romantika első hallásra két ellentétes világ.
Mégis élt a XIX. század első felében egy hölgy, akinek életében ezek a fogalmak remekül megfértek egymás mellet.
Hogyan lehetséges ez?
Úgy, hogy a világ első számítógépes programozójának édesapja a romantika hallhatatlan költője, Lord George Gordon Byron volt, édesanyja pedig minden erejét megfeszítve igyekezett elfojtani benne az atyai örökséget. Sikertelenül.
Ada Lovelace 1815. december 10-én született Londonban.
Szülei házassága igen rövid ideig tartott. Byron botrányos életmódja kezdettől fogva szálka volt az angol arisztokrata körök szemében, amit megfejelt férfiakkal és féltestvérével folytatott viszonnyal is. Ez akkora közfelháborodást okozott, hogy még Byron is úgy döntött, jobb, ha „meghúzza magát” és feleségül vette a társaságban híresen éles eszű Annabell Millbankset. A szerelem néhány szenvedélyes vers után hamar kifulladt, Byron ott folytatta az életmódját, ahol abbahagyta, felesége pedig hamar megelégelte a dolgot, 1816. januárjában kislányával együtt elköltözött. Élete hátralévő részében attól rettegett, hogy lányán kitör apja „rossz vére” és hasonlóan erkölcstelen, életet fog élni. Ezért mindent megtett, hogy Ada érdeklődését a természettudományok felé fordítsa.
A korban szokatlanul Annabella maga is Cambridge-ben tanult, ezért Adat is ott taníttatta. Tanára volt a világhírű Augustus de Morgan matematikus, aki felismerte a lány tehetségét.
Álmodozó lelkét azonban nem sikerült átszabni. Tizenéves korában elkezdte a madarakat tanulmányozni, mert szeretett volna megtanulni repülni. Tollakból, papírból, selyemből repülőgépet épített, bár működtetnie nem sikerült.
Ada később lelkes tagja lett a londoni Kékharisnya Társaságnak. Ez egy szociális és önképzőköri társaság volt, amelynek összejövetelein az arisztokrata hölgyek szívesen vettek részt. Itt ismerkedett meg 1833-ban Charles Babbage matematikussal, aki éppen csillagászati és hajózási táblázatok készítéséhez tervezett analitikus gépet. Adát lenyűgözte a terv és barátságágukból Babbage-dzsel szoros együttműködés lett. Ő fordított angolra egy franciául írt cikket, amely Babbage analitikus számítógépével foglalkozott és ezt az írást ellátta saját jegyzeteivel, véleményével is. Lépésenként leírta, hogyan lehet olyan kódokat kreálni, amelyek a számokon kívül betűket és szimbólumokat is tudnak értelmezni. Adatól ered az a gondolat, hogy a gép képes lesz bármilyen zenedarab komponálására is, mert képes lesz szimbólumokat bizonyos szabályszerűséggel kezelni. Ez pedig az alapja annak, hogy a számológépből számítógép váljon.
Az analitikus gép létrejöttét Babbage és Ada nem érte meg. Csak jóval később építették meg a londoni Tudományos Múzeumban. A gép működésképes volt, ráadásul ugyanazon elven működött, mint a mai számítógépek.
Ada Lovelace életében persze nem csak a számok léteztek. Egyesek ugyan „slampos grófnő” névvel illették, 1835-ben férjhez ment, három gyermeke született. Házassága átlagos főúri házasság volt. Természetesen „bűne” is volt, szenvedélyes szerencsejáték-függővé vált, mert vakon hitt abban, hogy matematikai algoritmusok kidolgozásával nyerni fog. Nem így történt, hatalmas adósságokat halmozott fel. Életének erről a részéről kevés adat maradt fenn, anyja igyekezett titkolni a függőségét, mert apja „rossz vérének” tulajdonította és Charles Babbage is megsemmisített mindent, ami lejárathatta volna munkatársnőjét.
Ada 37 éves korában halt meg rákban. Egész életében fájlalta, hogy soha nem találkozhatott édesapjával, ezért kérésének megfelelően mellé temették.
Farkas Bernadett
Forrás: Múlt-Kor Történelmi Magazin, 2019. nyári szám