„Mindent másokért, semmit magamért!”
Teleki Blanka
Sokan a grófok életét egy hatalmas kastéllyal, vagyonnal és sok-sok teapartival azonosítják. Ami valljuk be, bizonyos esetekben helytálló elképzelés. Teleki Blanka azonban ennél többre vágyott! Neki nem volt elég a szép ruha, a szebbnél szebb ékszer. Ő inkább a társadalom és azon belül is a nők, a női nem érdekeinek elismeréséért küzdött. Kalandos életében a vagyonát és a szabadságát elvesztette, de az álmaihoz és az elveihez hűen ragaszkodott, még a börtönben is.
19. század és a nők oktatása
Ebben az időszakban a nők oktatása, taníttatása forradalmi eszmének számított, mint ahogy a szabadság, egyenlőség és a testvériség. Teleki megtanult hangszereken játszani, több nyelven beszélt és lovagolt. 20 éves korában apja Brunszvik Terézre, anyja testvérére bízta Blanka taníttatását. Teréz külföldi útjaira is magával vitte a fiatal lányt, akire nagy hatást gyakoroltak ezek az utak. Festészetet és szobrászatot tanult, eljutott Münchenbe és Párizsba is, és a kor nagy kiválóságaival Széchényi Istvánnal, Vörösmarty Mihállyal, Bajza Józseffel került kapcsolatba. Az utazások után Blanka visszatért szülőhazájába, Erdélybe, amit unalmasnak és sívárnak érzett külföldi útjai után. 1840-ben, húga házassága után nagyon magányos lett és depresszióba esett. Céltalannak érezte mindennapjait, nem találta helyét a világban. „Gyermekek vagyunk, kiskorúak, nemcsak a törvény, hanem a szellem ítélőszéke előtt…”- utalt ezzel a nők akkori megítélésére. 1843-ban Pestre utazott és a haza, a haladás érdekeiért folytatott ügy rögtön elvarázsolta. A Pesti Hírlapban megjelent írása, a „Szózat a magyar főrendű nők nevelése ügyében” 1845. decemberében jelent meg sorsdöntő írásként, mely az alábbi gondolatmenettel indul:
“Rég elismert igazság, hogy a nő a társaság [társadalom] bármely osztályához tartozzék, legcélszerűbben, legtermészetesebben növekedik szoros családi körben, hol az értelmes anya az erény eleven példáját állítja leánya eleibe, hol tapasztalt atya vezeti gyermekét az ismeretek mezejére, hol szeretett testvérek a tanulótársak. – Ezen körben idegen befolyás nem gázol le nemes csírákat, minden tehetség a szeretet éltető sugára alatt önként fejlődik, s a boldog gyermekből testi-lelki tökéllyel díszlő boldog hölgy válik, ki bizonyosan sors-adta helyzetének megfelel.”
Majd így folytatja:
„Ezzel szemben mi a gyakorlat? A tehetősebb anya (“mivel ez a módi”, s “ő rabja viszonyainak”) “nevelőnét [!] választ. Szerencse, ha jót – mindenesetre külföldit, mert magyar nevelőnék képzéséről mi még nem gondoskodtunk…Pirul a magyar hölgy, ha mívelt ember magyarul szólítja meg – nem is sejdíti, hogy nemes, emelkedett gondolatot fejezhetne ki azon nyelv, melyet csak a szegény, alárendelt osztály szájából hallott… A sok idegenbe vágyó honfitársnője pedig “a legnagyobb földi boldogságnak képzeli” az életét Párizsban, Londonban tölteni, s közben megfeledkezik arról, hogy “a sors őt ide rendelte”.
Brunszvik Teréz hatására- aki az első óvodát alapította az országban- létrehozta 1846 őszén magyar nyelvű nőnevelő intézményét, ezzel megmutatva a férfiaknak, hogy a nőnevelés nem csak a háziasszony képzéssel volt egyenlő. Ezzel kivívta apja haragját, akivel kapcsolata örökre megromlott. De annak ellenére, hogy kiváló szakembergárda állt rendelkezésre – Vasvári Pál, Leövey Klára, Hanák János- az iskolában egy év kellett ahhoz, hogy 14 tanulóig emelkedjen a létszám. A magyar nemzet ügye iránt a tanítók rendkívül elkötelezettek voltak, és ez az elkötelezettség a tanítványokra is átragadt. A házi dolgozatokban egyre több eszmék jelentek meg a nemzetiérzelmekről. A 1848-as forradalmak idején Teleki Blanka elszavalta tanítványainak a Nemzeti dalt és közösen megfogalmazták a követeléseiket, többek között a nőiegyenjogúság a szavazati jog kiterjesztése iránt. A forradalom eseményei miatt, Teleki az iskola bezárására kényszerült, haza küldte tanítványait, ő maga a Forradalmi Kormány után ment Debrecenbe. 1849 áprilisában Vasvári Pál szabadcsapatot alapított, aminek az élére Teleki Blankát kérte fel. A világosi fegyverletétel után Teleki Blanka nem adta fel a küzdelmet, a saját módszereit követve folytatta törekvéseit: bujdosókat menekített, terjesztette a hatalom által betiltott könyveket, írásokat, és jelentéseket küldött Párizsba a nép hangulatáról. Ennek hatására 1851-ben letartóztatták és két év vizsgálati fogság után 10 év láncra vert várbörtönre ítélték.
Teleki nem kért kegyelmet, négy év után, általános amnesztiával szabadult és önkéntes száműzetésben élte hátra lévő életét. Élete során egyetlen szerelme a nála 20 évvel fiatalabb forradalmár, Vasvári Pál volt. Ám ezek az érzelmek mindvégig elnyomva maradtak. Ennek okát nem tudni: vagy a majdnem 20 évnyi korkülönbség vagy az, hogy a 21 éves férfi a leány nevelő intézmény tanára volt, Teleki alkalmazottjaként. Vasvári történelmet tanított az iskolában és a növendékek is rajongtak érte. A plátói szerelemnek tragédia lett a vége. Vasvári az általa alapított szabadcsapat élén Erdélyben elesett. Blanka Vasvári Pál emlékét örökké a szívében őrizte és szerelem nélkül élt tovább 13 évig. 1862. október 23-án, 56 évesen halt meg Párizsban. Ahogyan ő vallotta: „Mint a nép nevelője hazámnak akartam szentelni életemet.”
Nyári Szimonetta
