“Harmat leszek, ha Te napsugár vagy…” Petőfi Sándor és Szendrey Júlia szerelme napjainkban is említésre méltó szerelem volt. Életükben az események gyorsan pörögtek, Júlia mindössze 17 éves volt, amikor megismerkedett Petőfivel és 18 évesen már házasságot is kötöttek. 19 évesen anya lett, majd egy évvel később özvegy. A szerelmük olyan erős volt, hogy Szendrey férje halála után is hűséges maradt és élete végéig őrizte az emlékét.

Petőfivel töltött éveket Júlia az életének legcsodálatosabb napjaiként emlegeti naplójában.

Kettejük kapcsolata azonban nem volt zökkenőmentes, nem csak a fizikai távolság, hanem a sok rossz indulatú pletyka is beárnyékolta a kezdeti időszakot. Egy közös ismerősük arról számolt be Petőfinek, hogy Júlia a háta mögött viszonyt folytat valaki mással és már az esküvőt tervezi. Ennek hatására Petőfi Prielle Kornélia művésznő kezét kérte meg -aki amúgy is rajongott a koltőért- azzal a céllal, hogy Júliát féltékennyé tegye. Természetesen Prielle miután erről tudomást szerzett, kirúgta Petőfit. A Szendrey szülők sem örültek a románcnak, az apa a lányát Uray Endre alszolgabírónak szánta. Lányának megtiltotta, hogy felvegye a kapcsolatot Petőfivel, azoban Júlia, Térey Mari segítségével titokban levelezett szerelmével. Petőfit sokan ismerték nemzeti hősként, költőként. Szendrey Júlia pedig írt, műveket fordított és az elsők között hordott rendszeresen nadrágot szoknya helyett, a haját rövidre nyírta és a férfiakkal szivarozott. Petőfi Sándor szerelme, Szendrey Júlia kezét a Reszket a bokor, mert című versével kérte meg, amelynek utolsó soraiban a következőket írta:

“Hogy ha már nem szeretsz,

Az isten áldjon meg

De ha még szeretsz, úgy

Ezerszer áldjon meg!”

Júlia erre mindössze két szóval válaszolt, levelében csak annyit írt:

1000-szer, Júlia

Ezután Szendrey Ignác, Júlia édesapja is belátta, hogy a fiatalok szerelme törhetetlen és semmi nem választja el őket egymástól. Áldását adta a frigyre.

Ady később a következőképpen magyarázta a történteket:

“De bizony én úgy érzem, hogy az öreg Szendrey okosan zordoskodott és komédiázott, már azért is, mert abban az időben a komédiázás volt az őszinteség divatos formája. Gondolta az öreg Ignác úr: ez a leány így is, úgy is bolondot fog csinálni, összekerült egy másik bolonddal, ez a legokosabb megoldás. Legyenek egymáséi, hozomány se kell, támogatás sem, lelkiismeretesség sem, az övék lesz, hála istennek, mindenért minden felelősség.”

Házasságot 1847. szeptember 8-án kötöttek Erdődön. Júlia apja végül hozománnyal is támogatta őket. A mézesheteket Koltón, a Teleki-kastélyban töltötték, itt született Petőfi egyik leggyönyörűbb verse, a Szeptember végén, mely egyben egy szerelmi vallomás is.

„Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,

Még zöldel a nyárfa az ablak előtt,

De látod amottan a téli világot?

Már hó takará el a bérci tetőt.

Még ifju szivemben a lángsugarú nyár

S még benne virít az egész kikelet,

De íme sötét hajam őszbe vegyűl már,

A tél dere már megüté fejemet.”

(részlet)

Nyári Szimonetta