Márciusban 15-én és október 6-án Magyarország emlékezik. Márciusban az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kitöréséről, októberben az ebből a forradalomból kialakuló hősies, nagy szabadságharc bukásáról és az azt követő szörnyű megtorlásról.

A 13 aradi vértanú nevét, sorsát minden magyar ismeri, megtanulta, hiszen harcos hősök voltak ők. Azonban azokról, akiket hátrahagytak, kevésbé szól a történelmi emlékezet. A kivégzett tábornokok is férjek, családapák voltak, özvegyeket és árvákat hagytak maguk után.

Aki meghalt, már bevégezte a maga útját, igazán nehéz sors mindig a túlélőknek jut. Őket kíséri életük végéig a szeretett családtag elvesztésének tragédiája, a mindennapok küzdelmei nélküle, 1849 után pedig mindezt tovább nehezítette az osztrák vezetés bosszúvágya és a hatóságok évekig tartó zaklatásai.

Az aradi vértanúk özvegyeinek különféle életutakat jelölt ki a sors. Volt, aki férje után halt, volt, aki élete végéig gyászolt, akadt, aki küzdött, harcolt tovább a maga eszközeivel és olyan is, aki új életet kezdett.

Álljon itt emlék a tizenhárom aradi özvegy közül négy bátor, erős asszonynak, akik a hétköznapok névtelen hőseiként élték tovább a nekik kiszabott életet és két igazán különleges, erős, harcosnak: Batthyány Lajos özvegyének és sógornőjének.

Damjanich János fiatal özvegye, Csernovics Emília (1819-1909) szeretett férjét 60 évvel élte túl. Bár a tábornok leveleiben arra biztatta, válasszon társat magának, ő élete végéig gyászolt. Damjanich testét egy rokonuk megvásárolta a hóhértól, így Emília eltemethette férjét. Ez sem adatott meg minden özvegynek.

A kivégzések után eleinte elzárkózott a világtól, majd a hasonló sorsú asszonyok és a honvéd árvák vigasztalásában találta meg élete további értelmét. Az osztrák hatóságok sokáig zaklatták, kézimunkák készítéséből tartották el magukat Láhner tábornok özvegyével. Már az első években megkezdte a szabadságharc árváinak gondozását, felkereste a kivégzettek jeltelen sírjait és emléket állított nekik. Kezdetben a nyilvánosság kizárásával minden év október 6-án gyászmisét mondatott a vértanúk emlékére a pesti ferencesek templomában.

Batthyány Lajos özvegyével megalapították a Magyar Gazdasszonyok Egyesületét, pénzt gyűjtöttek a rászorulóknak, árvaházat nyitottak. Egyesületüket a kiegyezés után Erzsébet királyné is felkereste, ám a két özvegy nem jelent meg a fogadásán.

Kossuth Lajos emigrációjából több alkalommal küldte üdvözletét Damjanichnénak, aki ugyan mindig megköszönte, de sohasem üzent vissza.

az-aradi-vertanuk-ozvegyeirol-1

Csernovics Emília

Vécsey Károly báró házassági anyakönyve soha nem került elő, így nem bizonyított, hogy valóban feleségül vette szerelmét, Duffaud Karolinát. Karolina Vécseyvel volt a temesvári seregben is, több utalás maradt fenn arra vonatkozóan, hogy összeházasodtak.

Maga Vécsey is nősnek vallotta magát a hadbíróság előtt. Búcsúlevelében, melyet halála előtti utolsó percekben írt, Karolinától, mint feleségétől búcsúzott.

Vécseyt utolsóként akasztották fel. Asszonya egy barátnője segítségével megszerezte férje testét, titokban eltemette és élete végéig gyászolta.

A kiegyezés után hosszas pereskedésbe bocsátkozott a magyar kormánnyal, hogy ismerjék el az ő özvegyi jogait és leánya örökségét. Végül a kormány visszaadta Vécsey birtokait. Vécseyné egy évvel később, 1900. október 18-án halt meg Zsombolyán.

Schweidel József Galíciában szolgált, mikor megismerkedett későbbi feleségével, Domicella Bilinskával. 1827-ben esküdtek örök hűséget egymásnak, első gyermekük, Adalbert (Béla) már a következő évben megszületett, őt további négy gyermek követte.

Schweidel a börtönben már nem találkozhatott a feleségével, mert Domicella a gyerekekkel Pesten volt, kegyelmet próbált kieszközölni a férjének, eredménytelenül.

1849 novemberében – férje akarata szerint – Domicella kérvényezte a hadügyminisztériumtól a korábban fizetett házassági biztosíték visszafizetését. Ehhez szükség volt a halotti bizonyítványra, amelyet az aradi parancsnokságtól kellett kérvényeznie, hiszen azokat az özvegyeknek nem adták ki. A családnak igazolnia kellett, hogy a kivégzett tábornoknak nem volt vagyona, így nincs mit elkoboznia a hatóságnak.

Schweidel Domicella ezek után is Pesten élt családjával. Az 1850-es években őt is figyelte a titkosrendőrség. Nagy erőfeszítések árán sikerült maga és gyermekei megélhetését biztosítania, tejgazdaságot vezetett. 1888. március 23-án halt meg.

az-aradi-vertanuk-ozvegyeirol-2

Domicella Bilinska

Batthyány Lajost, az első magyar miniszterelnököt felesége, Zichy Antónia és húga, Zichy Karolina életük végéig gyászolták. Nem túlzás azt állítani, hogy ez a két asszony tette Batthyányt a reformkor meghatározó államférfijává, a főnemesi ellenzék vezetőjévé.

Az arisztokrata családból származó testvérpár eget-földet megmozgattak, hogy kegyelmet eszközöljenek ki a miniszterelnöknek, de nem jártak sikerrel. Végül a sógornőnek, Karolinának sikerült elérnie a budai katonai parancsnoknál, hogy – Haynau tudta nélkül – Antónia a kivégzés előtti napon öt percre találkozhasson a férjével. Ekkor csempészte be az asszony azt a levélbontó kést, amellyel Batthyány Lajos öngyilkosságot kísérelt meg, hogy elkerülhesse az akasztást. Még aznap éjjel szándékosan olyan búcsúlevelet írt feleségének, amelyből egy illetéktelen olvasónak úgy tűnhetett, nem találkoztak, így a tőrt sem tőle kapta. Nyakán és kezén felvágta az ereit, de az öngyilkossági kísérlet nem sikerült. Az akasztás megaláztatását a nyaki seb miatt ugyan elkerülte, golyó általi halált halt.

Kivégzői utólag is sajnálták tőle a tisztességes halált, ezért feleségét a tőr becsempészése miatt bíróság elé akarták állítani. Húga elkérte tőle a búcsúlevelet, így sikerült igazolni, hogy Zichy Antónia nem segédkezett az öngyilkosságban. Ezzel a merész húzással annyira feldühítette Haynau főhadsegédjét, hogy az nyilvánosan meg akarta vesszőztetni az asszonyt.

A két nővér ezek után emigrációba kényszerült, Antónia gyermekeivel Zürich mellett telepedett le, Karolina Genfben, majd Velencében és Genovában élt. A családi legenda szerint sógora koporsójánál megátkozta Ferenc Józsefet, hogy ő is hasonlóan veszítse el szívének legkedvesebb családtagjait. Erzsébet királyné, Rudolf trónörökös és a császár öccse, Miksa mexikói császár erőszakos halála sokakban felidézte ezt a történetet. Karolnia csak férje halála után, 1882-ben tért vissza Magyarországra és a továbbiakban visszavonultan élt.

az-aradi-vertanuk-ozvegyeirol-3

Zichy Karolina

Antóniát az osztrák titkosrendőrök az emigrációban is figyelték, mert házát rendszeresen látogatták a magyar emigráció vezéralakjai és segítette a bujdosókat. Megélhetését a Zichy vagyon biztosította, 1856-ban hazaköltözött, és Dákán vásárolt egy kisebb kastélyt. Férje akaratának megfelelően nem kért vissza semmit az osztrák államtól, mindig gyászruhát viselt, de soha nem panaszkodott, így hamarosan a passzív ellenállás élő jelképévé vált. Tüntetésszámba ment, ha megjelent egy-egy társasági eseményen. „Batthyányné ellenséges indulatot táplál és terjeszt a felséges uralkodóház ellen, izgatásainak már meg is van a szemmel látható hatása” – áll egy titkosrendőri jelentésben.

az-aradi-vertanuk-ozvegyeirol-4

Zichy Antónia

Zichy Antónia soha nem tudta elfogadni a kiegyezést és azt sem, hogy a férjét kivégeztető Ferenc Józsefből népszerű király lett. Lassan visszavonult a nyilvánosság elől, de nem felejtett. Amikor fia megismerkedett Erzsébet királyné unokahúgával, és feleségül kívánta venni, azt írta neki: „A gyilkos családba nem nősülünk!”. Megfenyegette a fiút, hogyha a házasság létre jön, aznap öngyilkosságot fog elkövetni. Ezért a frigy meg is hiúsult.

1888-ban, a pákozdi csata 40. évfordulóján halt meg. Utolsó kívánsága szerint, férje búcsúlevelével együtt helyezték koporsóba.

Forrás: Múlt-Kor Történelmi magazin

Farkas Bernadett