Az Egyesült Államokban a 60 – as, 70-es években dübörögtek a nőjogi mozgalmak. Olyannyira, hogy 1971-ben az Egyesült Államok Kongresszusa kétpárti egyetértéssel megszavazta az esélyegyenlőségi alkotmány-kiegészítést, ami úgy tűnt, akadálytalanul hatályba is lép, amint a szükséges számú (38) állam ratifikálja.
Azonban 1973-ban színre lépett egy hatgyerekes családanya, aki hangosan ellenezni kezdte a nők teljes egyenjogúsítását. Ő volt Phyllis Schlafly, egy jómódú, Illinois állambeli ügyvéd „mintafelesége”, a középosztálybeli háziasszonyok tipikus megtestesítője. A feministák eleinte annyira nem vették őt komolyan, hogy „Illinois-i bolond”-ként emlegették, hiszen, amíg a nőjogi aktivisták mögött ezrek vonultak az utcára, Schlafly mögött nem igazán látszott hátország. Phyllis ezt azzal magyarázta, hogy ő a csendes többség képviselője, az ő támogatói nem tüntetésekre járnak, hanem otthon nevelik a gyerekeiket.
Schlafly legkevésbé sem volt bolond és ezt a tévedést a feministák későn látták be. Addigra már ijesztgetéseket, ferdítéseket, féligazságokat tartalmazó hírlevelei segítségével olyan nagy számban szerzett követőket és akkora nyomást gyakorolt a konzervatívokra, hogy több állam (először természetesen Illinois) elutasította az ERA néven emlegetett alkotmány-kiegészítés ratifikálást.
Mi motiválhatott egy intelligens nőt arra, hogy ilyen akcióba lépjen? Még mindig nem tudunk senki fejében olvasni, de Schlafly életútjából könnyedén kikövetkeztethetőek a motivációi és a sikerének titkai.
Hiába szült hat gyereket, sosem elégedett meg a klasszikus háziasszony szerepével, mégis nagyon szeretett abban tetszelegni. Jogi diplomát szerzett, könyvet írt, fekete házvezetőnője intézte a háztartás ügyes-bajos dolgait, velük élő, „vénkisasszony” sógornője pedig a gyerekek nevelésében vett aktívan a részt. Schlafy már a gyerekek születésének idején is szeretett volna bejutni a Kongresszusba, kétszer indult választásokon, de nem járt sikerrel. A nemzetközi politika érdekelte, férjével a kommunizmus fenyegetése ellen küzdöttek, illetve az USA és a Szovjetunió között létrejött, a hadászati fegyverek korlátozásáról szóló megállapodás ellen kampányoltak. Egy idő után azonban belátta, hogy ezen a területen nőként egyszerűen nem rúghat labdába, és mivel ambiciózus volt, figyelemre, szereplésre vágyott, a feminista mozgalom ellen fordult.
Nem válogatott az eszközökben: olyan valótlan állításokkal kampányolt, hogy ha tényleg a feministák győznek, akkor a nők is katonakötelesek lesznek, a mosdók pedig koedukáltak. Azt hangoztatta, hogy az egyenjogúság a háziasszonyok felett mond ítéletet, kétségbe vonja, hogy egy nő háziasszonyként is teljes értékű tagja a társadalomnak, a családi feladatok mellett kényszeríti munkára a nőket, így két teljes állást varr a nyakukba.
Az ellenfelei hipokritának bélyegezték Phyllis Schlaflyt, aki úgy beszél a feminizmus ellen, hogy a gyerekeit másra bízza és sok segítsége van. Utazik, kampányol, valójában úgy él, mint egy feminista.
A támadások lepattantak róla, azt nyilatkozta: őt sosem zavarta, ha egy nő dolgozik, de az a saját döntése kell, hogy legyen, az ERA pedig kényszerítené a nőket a munkára. Saját politikai szereplését hobbinak nevezte és előszeretettel bosszantotta ellenfeleit azzal, hogy nyilvános beszédei elején megköszönte férjének, hogy ott lehet. A feministákat boldogtalan, keserű nőkként írta le, akik csak irigykednek a nagycsaládos, férjes asszonyok boldogságára.
Mégis mi lehetett a sikere titka?
Többek között az, hogy az évek során számos befolyásos ismerősre és komoly kapcsolatrendszerre tett szert. 15 évvel idősebb, vagyonos férje, Fred Schlafly erkölcsileg és anyagilag is maximálisan támogatta a törekvéseit, illetve a kapcsolatain keresztül olyan levelezőlistával rendelkezett hírlevelei és körtelefonjai számára, amivel egy befolyásos férfi politikus is elégedett lett volna.
Schlafly továbbá könyörtelenül kihasználta, hogy akkoriban a köztudatban nem szerepelt egyértelműen az esélyegyenlőség fogalma. (Ma sem biztos, hogy az.) Így könnyen el tudta hitetni félremagyarázásait és spekulációit az olyan nőkkel, akiknek nem volt versenyképes képzettsége vagy tapasztalata a munkaerőpiaci részvételhez, ezért egyre többen álltak ERA-ellenes mozgalma mellé.
Sikerrel járt: hiába tolták ki három évvel a határidőt, nem ratifikálták a szükséges számú államban az ERA-t. Mozgalma által ismertséget is szerzett, rendszeres vendége volt televíziós és rádióműsoroknak, gyakran írt véleménycikkeket újságokba és vállalt nyilvános szerepléseket.
92 éves korában hunyt el, minden bizonnyal elégedetten. A temetésén Donald Trump is mondott beszédet.
Farkas Bernadett
